Bence
Anish Malpani áll az Ashaya mögött, amely a többrétegű műanyaghulladékból divatos napszemüvegeket készít Pune városában. Vállalkozása, az Ashaya azt tűzte ki célul, hogy valódi értéket adjon a hulladéknak. A márka egyik legismertebb projektje a Without, amelyet úgy emlegetnek, mint a világ első, chipses zacskókból készült napszemüvegét. A szemüvegek nemcsak jól néznek ki, hanem úgynevezett MLP-ből, vagyis többrétegű műanyagból készülnek.
Ez az anyag a leggyakoribb, mégis legkevésbé újrahasznosított hulladéktípusok közé tartozik. Több különböző réteg — például műanyag, alumínium, réz vagy papír — van összelaminálva benne, ezért technikailag és gazdaságilag is sokáig „lehetetlennek” számított az újrahasznosítása. Ilyen csomagolással nap mint nap találkozol: gyógyszerek borításán, élelmiszer-csomagolásokon, vagy épp a chipses zacskókon. Mégis gyártják, mert ez a szerkezet segít megőrizni a termékek eltarthatóságát. Közben viszont a hulladéklerakókban egyre csak nő a mennyisége.
Anish története szinte filmszerű. Bár New Yorkban jól fizető állása és kényelmes élete volt, 2017 körül úgy érezte, valami hiányzik. Ahogy felidézte: furcsa volt rosszul éreznie magát úgy, hogy látszólag mindene megvolt. Szakmailag sikeres volt, szeretett keményen dolgozni, de olyasmit akart létrehozni, ami mások életét is jobbá teszi — nem csak az övét.
Az Ahmedabadból származó pénzügyi szakember végül úgy döntött, visszatér Indiába. Mielőtt azonban belevágott volna, két évet arra szánt, hogy megértse, hogyan lehet az üzletet társadalmi hatás szolgálatába állítani.
Guatemalában helyi vállalkozókkal és nonprofit szervezetekkel dolgozott együtt, hogy lássa, miként születik valódi változás helyi szinten. Ezután Kenyába ment, ahol városi fiatalokkal dolgozott, akik a nyomornegyedekben élők életét segítő termékeket készítettek. Anish szerint ez a két év „jobb volt, mint egy MBA, ötödannyiba került, és legalább ugyanannyit tanított”.
Amikor 2019-ben megérkezett Indiába, már tudta, hogy a szegénységgel szeretne foglalkozni — azt viszont még nem, pontosan hol kezdje. A probléma mérete annyira megdöbbentette, hogy szerinte még az elérhető adatokból sem derült ki igazán, kik ezek az emberek, mivel foglalkoznak, vagy hogyan élnek.
„A nulláról kellett újrakezdenem, és abból a kevés adatból indultam ki, amit sikerült összeszednem. Az elemzésből az jött ki, hogy a legnagyobb szegénység sokszor épp a hulladékgazdálkodásban dolgozókat sújtja. Ahogy mélyebbre ástam magam a témában, teljesen ledöbbentem: a hulladékgyűjtők több szinten is súlyos nélkülözésben élnek, a várható élettartamuk akár csak 39 év, védelem nélkül kutatnak a szemétben, és gyakran kutyák is megharapják őket” – meséli.
Ez a felismerés vitte tovább Anisht, aki kutatás közben eljutott Mumbai Mankhurd városrészébe is, ahol India legrégebbi és legnagyobb lerakója, a deonari szeméttelep található. A szemét és a műanyaghulladék elképesztő mennyisége erősen hatott rá. Ekkor fogalmazódott meg benne a kérdés: miért nem kapcsolta még össze senki ezt a két problémát, hogy valódi megoldás szülessen? „Olyan modellt akartunk kitalálni, amely növeli a hulladék értékét, közben pedig segít a hulladékgyűjtőknek többet keresni. Mindenki jól járna.” További kutatás és országszerte végzett látogatások során Anish egy másik nehézséggel is szembesült: az MLP-k, vagyis a többrétegű műanyag csomagolások egyre nagyobb gondot jelentenek.
Azt láttam, hogy a műanyag-újrahasznosítás szinte teljes egészében a PET-palackokra és hasonlókra koncentrál. Az MLP viszont alig kap figyelmet, mert nehéz vele dolgozni” – mondja. Ekkor döntötte el, hogy erre teszi fel a pályáját, és vegyészekből, kutatókból, műszaki szakemberekből álló csapatot épített, hogy használható terméket készítsenek az MLP-ből.
A labor megtalálása viszont nem ment könnyen. A csapat végül több okból Pune mellett döntött: sok oktatási intézmény, kutatólabor és olyan hulladékudvar is volt a városban, ahonnan alapanyagot tudtak beszerezni. Mégsem ment egyszerűen az indulás.
„Akiknél megvoltak a szükséges gépek, nem szívesen engedték volna, hogy használjuk őket, mert nem akartak kachrát, vagyis szemetet a berendezéseikbe. Végül hosszú keresgélés után saját, 110 négyzetméteres helyet hoztunk létre a MIDC-ben, ahol ma az egész gyártás zajlik. Másfél évünk ment rá arra, hogy rájöjjünk, hogyan lehet anyagot kinyerni az MLP-ből, és abból jobb minőségű terméket készíteni. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy végül a napszemüveg lesz a slágertermékünk” – idézi fel. A napszemüveg ötlete nagyon is gyakorlatias okból született: a labor kapacitása túl kicsi volt ahhoz, hogy tonnaszám gyártsanak alapanyagot ipari vevőknek. „A gépeinkkel nem tudtunk nagy mennyiséget előállítani, így arra jutottunk, hogy jobb lesz saját terméket készíteni. A napszemüveg kézenfekvő volt: senkinek nincs szüksége egyszerre 5000 darabra vagy egy tonnányira, 500 darabot viszont könnyen le tudtunk gyártani és eladni.” Emellett egyszerű, népszerű termék is.
A hulladékot Ashaya a SWaCH Pune szervezettől szerzi be, amely 4000 női hulladékgyűjtőt fog össze. Ők válogatják szét a szemetet, amelyben lehet csokipapír, tejtasak, gemkapocs és sok más is. Az Ashaya az MLP-hulladékért kilogrammonként 6 rúpiát fizet nekik, miközben ezt a fajta hulladékot egyébként gyakorlatilag semmiért tudnák csak eladni. Az anyagot Pune-ban aprítják, mossák, majd egy kemo-mechanikai eljárással két anyagot – polipropilént és polietilént – nyernek ki belőle. Ezekből granulátum készül, amelyet fröccsöntéssel napszemüvegkeretté alakítanak. A keretek nagyjából 90 százaléka újrahasznosított alapanyagból készül. „Nem hiszünk a greenwashingban. Ha azt mondjuk, hogy a keret 90 százaléka újrahasznosított, akkor az tényleg annyi. A maradék 10 százalék adalékanyag. A lencsék hagyományosak, nem újrahasznosítottak, viszont a vágást házon belül végezzük” – mondja.
Ha veszel egy Ashaya-napszemüveget, a kereten lévő QR-kód beolvasásával vissza tudod követni az egész utat: milyen hulladékból készült, és hogyan lett belőle kész termék. Anish szerint fontos, hogy ne válogassanak „kényelmesen” a hulladékok között, mert azzal épp a céljuk veszne el. „Mi mindent felhasználunk, ami az MLP kategóriába tartozik” – teszi hozzá.
Az Ashaya 2023 februárjában kezdte el árulni a termékeit, ma pedig már egész Indiába szállít, és eddig 500 megrendelésük van a csőben. A napszemüvegek gyártásához eddig 265 kilogramm műanyagot hasznosítottak újra, egy darab ára pedig 1 099 rúpia (jelen áron kb. 9 EUR / 3500 Ft).
Anish szerint most még nem az eladások pörgetése a legfontosabb, hanem az, hogy minél több jó visszajelzést kapjanak: ebből látják majd, hogyan lehet továbbfejleszteni a terméket és nagyobb léptékben működni. A jövőt illetően bizakodó — úgy érzi, az Ashaya valódi, szélesebb körű hatást érhet el a hulladékból értéket teremtő szektorban.
